Katyn jeleníti meg a kommunizmus barbárságát
moszkvater.hu, B. Molnár László, 2019. április 13.
Egy berlini rádióműsorból szerzett 76 évvel ezelőtt tudomást a világ arról, hogy Katyn mellett az NKVD szinte kiirtotta a fogságában lévő lengyel főtiszteket és tiszteket. Az áldozatok számát a különböző becslések 22 és 23 ezer fő közé teszik. A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a katyńi bűntény áldozatainak emléknapja.
Már javában dúlt a II. világháború, amikor a rengeteg borzalmat tartalmazó hírek közül egy olyan tömeggyilkosságra derült fény, ami a valójában mutatta meg, milyen is a kommunista diktatúra, milyen is a sztálini Szovjetunió. Éppen 76 évvel ezelőtt, 1943. április 13-án a berlini rádió nyilvánosságra hozta a katyńi tömegsírok felfedezését, a szovjet Belügyi Népbiztonság, azaz az NKVD által legyilkolt lengyel hadifogoly katonatisztek holttesteivel. A németek propaganda célokból hozták nyilvánosságra a vérengzés részleteit, hogy bebizonyítsák a világnak és a nyugati hatalmaknak, milyen is valójában a szovjet diktatúra, és kivel kötnek szövetséget, ha Sztálin mellé állnak. Nem véletlenül jelentette ki Joseph Goebbels: „Katyn az én győzelmem.”
„A világ döbbenten állt, a szovjetek tiltakoztak, és azt állították, hogy a foglyokat valójában a nácik végezték ki 1941 nyarán”
Álláspontjuk mellett 1990-ig kitartottak, sőt, utólag kiderült, az ezzel kapcsolatos dokumentumokat Hruscsov utasítására vizsgáló Alekszandr Selepin KGB-elnök 1959-ben még javaslatot is tett a meggyilkoltak személyi adatlapjának és dossziéjának a megsemmisítésére. Ez nem történt meg, így ma már pontosan tudható, mi is történt a szovjet hadifogságba került lengyel katonákkal.
A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot az SzK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntését végrehajtva követték el az NKVD egységei a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel – részben tartalékos – tisztek és főtisztek ellen. Az áldozatok számát nehéz pontosan megmondani, de a legtöbb becslés szerint 22 és 23 ezer közé tehető az áldozatok száma.
Kivégzett lengyel tisztek holttestei Katynban Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik
A legyilkolt tízezreket Katynban, a Tver melletti Mednojében és a ma Harkov elővárosát képező Pjatyihatka erdeiben hantolták el tömegsírokban. Szintén ehhez az eseményhez kapcsolják a történészek annak a 7000 személynek a meggyilkolását, akiket az oroszok Nyugat-Fehéroroszország és Nyugat-Ukrajna börtöneiben tartottak fogva hadifogolystátusz nélkül, jóllehet közel 1000 lengyel tiszt is volt köztük.
Hogy kik voltak az áldozatok? Nos, az ma már bizonyított, hogy a tömeggyilkosságot a szovjetek azon lengyel tartalékos katonatisztek ellen követték el, akik a második világháború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében a Lengyel Köztársaság keleti területein védték hazájukat az országba hadüzenet nélkül betörő szovjet agresszor ellen. Ezzel gyakorlatilag lefejezték a lengyel értelmiséget, hiszen tartalékos állományban jobbára a középosztálybeli férfiak szolgáltak. A katyńi áldozatok között egy parancsnok, két tábornok, 24 ezredes, 79 alezredes, 258 őrnagy, 654 százados, 7 tábori lelkész, 300 orvos, 20 egyetemi tanár, több száz ügyvéd, mérnök és tanár mellett több mint száz író és újságíró, valamint 200 pilóta is volt.
….
A konvojok vasúton, körülbelül egy nap leforgása alatt, Szmolenszken át Gnyezdovo állomásig vitték az áldozatokat, majd innen autóbusszal szállították őket a gyilkosság helyszínére. Itt a fiatalabb, erősebb tiszteknek a fejükre húzták katonai kabátjukat, kezüket pedig szovjet gyártmányú, egyenlő hosszúságra darabolt kötelekkel kötötték hátra. Valamennyiüket közvetlen közelről, tarkólövéssel, 7,65 mm-es kaliberű Walther PP típusú pisztollyal lőtték le. Egyes áldozatokat jellegzetes, négyszögletes szovjet szuronnyal is átdöftek.
„A szövetségesek tudomást szerezve a vérengzésről, valamint a valódi tettesekről, felelősökről, semmit sem tettek. Magáról a mészárlásról Churchill brit kormányfő és Roosevelt amerikai elnök is értesült, a szovjetekkel való jó viszony fenntartása érdekében azonban nem emelték fel szavukat”
….
„Az akkor még létező Szovjetunió 1990-ben végül elismerte, hogy a sztálini vezetést terheli a felelősség a mészárlásért”
Az orosz hírügynökség, a TASZSZ 1990. április 14-én közleményében a szovjetek hivatalosan bejelentették, hogy a katyńi gyilkosságokért a Szovjetuniót terheli a felelősség. Ugyanakkor Szergej Frigyinszkij legfőbb katonai ügyész még 2010 nyarán is hangsúlyozta, nem lát okot arra, hogy az 1940-es tömegmészárlások során megölteket a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják.
A tömeggyilkosságot megrázó hitelességgel mutatja be Andrzej Wajda lengyel rendező Katyn című alkotása melyet 2008-ban a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra jelöltek. Wajda filmje a második világháború alatt történt katyńi mészárlás történetét meséli el, amikor a szovjetek több mint tizenötezer elfogott lengyel tisztet és civilt – köztük Wajda édesapját – ölték meg egy erdőben. Az 1940-ben meggyilkolt emberek holttesteit rejtő tömegsírokat a német hadsereg fedezte fel 1943-ban.
Wajda megrendítő hitelességgel ábrázolja a 66 évvel ezelőtti eseményeket. A történet túlmutat a fogva tartott, kétségbeesett, életben maradásukban az utolsó pillanatig reménykedő katonák sorsán, velük egyenrangú, sőt hangsúlyosabb helyett kapnak a filmben feleségeik, testvéreik, szüleik, akik öt évig semmit sem tudtak és semmilyen hírt nem kaptak szeretteikről. A dráma szinte végig néma csendben, zenei aláfestés nélkül zajlik. Minden jelenet és történet önmagában is katartikus, beleértve a sokkoló végjátékot.
A sztálini rendszer által elkövetett tömeggyilkosság nemcsak a lengyel hadsereg és a lengyel családok tragédiája, hanem minden olyan közép-európai nemzeté is, amely az azt követő évtizedekben a kommunizmus alatt szenvedett. Kijelenthető, hogy Katyn esszenciálisan jelenítette és jeleníti meg a kommunizmus minden barbarizmusát, embertelenségét és tisztességtelenségét.