
Ny. Andrejev: Sztálin. Az 1922 április elsején készített ceruzarajz nem nyerte meg a kevély pártfőtitkár tetszését. Két rövid megjegyzéssel utalt erre. „Ez a fül arról szól, hogy a festő nincs jó viszonyban az anatómiával. J. Sztálin. A fül kiált, üvölt az anatómia ellen. Szt.” Ennek ellenére Andrejevnek sikerült megőrizni „udvari festő” státusát.


I. Brodszkij: J. V. Sztálin. 1929. A kép egy fotó nyomán készült a Kreml urának ötvenedik születésnapja alkalmából. A festő a századelőn Ilja Repin környezetéhez tartozott. Az első világháború alatt megfestette a cári udvar számos előkelőségének portréját. A szovjet korszakban főleg Sztálin és Vorosilov pártfogolta.


A szovjet diktátor ráncos, szarkalábakkal teli, ragyás arcát egy idő után fejvesztés terhe mellett tilos volt valóságos formájában ábrázolni. A festők és a fényképészek megfogadták az intelmet. Protokollkép 1951-ből.


I. Szerebrjanij Légy éber! című plakátja 1940-ben készült. A Nagy Terror időszakának (1937-1938) hangulatát tükrözi.


A fotó következő, retusált változata alighanem a Nagy Terror időszaka elött készült. A száműzöttek csoportjából egyedül Lev Kamenyev hiányzik, aki 1925 végén került szembe Sztálinnal. A helyét teljesen kitölti egy fa.

Erről a változatról, amely 1939-ben, a szovjet diktátor hatvanadik születésnapja alkalmából kiadott diszkiadványban látott napvilágot, további öt alakot tüntettek el a cenzorok. Legalább négyen közülük a „tisztogatások” áldozatául estek. Helyüket cserjék és bozót foglalta el.



Balra fent: Joszif Sztálin 1936-ban burját népviseletben. Láthatólag élvezi, hogy kancsuka díszíti az oldalát. Jobbra fent: egy groteszk csoportképen Mihail Kalinyin (x) társaságában Sztálin a nép egyszerű gyermekei közé vegyül. Sem a vendégeknek, sem a házigazdáknak nem volt könny végigjátszani ezt a színjátékot. Ez olvasható le a Sztálin mellett álló Lazar Kaganovics (xx) arcáról (lenti kép).



Az ukrán parasztok és a kubanyi kozákok kitelepitésének kegyetlen iränyitéja – akinek kezén emellett annyi kivégzett vasutas, műszaki értelmiségi és pártmunkás élete szárad – példás családi életet élt. A kortársak szerint Lazar Kaganovics nagyon szerette feleségét, Mariját, az ismert szakszervezeti funkcionáriust, Maja lányát és korán elhunyt nevelt fiát, Jurijt.


A kevés szabad idejében szívesen lovagló Kaganovics szerette ismételni Iszaak Babel „Alkony” című darabjának ironikus szállóigéjét: „Ha egy zsidó lóra pattan, megszűnik zsidónak lenni.”

Vjacseszlav Molotov

Sztálin egy időben csak akkor mert elutazni a Fekete-tenger partjára, ha Vjacseszlav Molotovot (1890-1986). a Népbiztosok Tanácsa elnökét otthagyta maga helyett a várián. A felső fotón a cvikkeres Molotov mellet Vorosilov áll. Sztálin idős korában már nyugati kémeket látott mindkettőjükben. Az alsó képen az 1947-es tusinói légi parádén a Kreml ura nem titkolt gyanakvással tekint hozzá öregedett hűséges alvezéreire. Vorosilovra, Molotovra, Mikojanra és Berijára.


A Kreml-kórház orvosai gyakran ijesztgették Molotovot, hogy mindenféle betegség lakozik benne. A matuzsálemi kort megért politikus betartotta utasításaikat, és kevés szabad idejében rendszeresen sportolt. Főleg a teniszt és a gorodkit, a fabábukkal és botokkal játszható orosz nemzeti sportot kedvelte. Az olvasás azonban nem jelentett számára pihenést. Az újságok lapjain kitelepítendő kulákokat, elfoglalandó szomszédos államokat, letartóztatandó politikai ellenfeleket látott.


Nagyon ritka felvétel a Sztálin család zárt világáról. A Kreml ura (x) kirándul Vaszilij fiával (xx) és népes sleppjével. Körülöttük a testőrség izgatott tagjai szaladgálnak.


1944. október 9-én Winston Churchill a szovjet fővárosba érkezett. A repülőtéren Joszif Sztálin új marsalli egyenruhájában fogadta. A két politikus között láthatjuk Pavlov tolmácsot (x) és az angol külpolitika irányitóját, Edent (xx), A nagy háború a vége felé közeledett, így ezeken a magas szintű megbeszéléseken eldőlni látszott, miként alakulnak majd a befolyási övezetek az európai kontinens keleti térségében és a Balkán-félszigeten a békekötés után. Jobbra a kis cédulán Churchill felvázolta, milyen százalékarányban gyakorolnak majd befolyást Románia, Görögország, Jugoszlávia, Magyarország és Bulgária felet. A „jó öreg Joe bácsi” pedig sorra helyeslően kipipálta a szöveget.



A Nagy Terror kivitelezi, akik végül kivétel nélkül a rendszer áldozata lettek. Az alsó sor jobb sarkában Nyikolaj Jezsov (x).

A „Gazda” mosolyog, mint aki jól végezte dolgát. Megesett, hogy naponta több ezer nevet tartalmazó letartóztatási és kivégzési listát írt alá. És amikor a helyi vezetők kevesellték a rájuk kiszabott kvótát, Sztálin szívesen hozzátoldott néhány száz, netán ezer embert. A Molotovval közösen szignált iraton 6600 fővel kiegészítette a krasznojarszki határterület eredeti kivégzési kvótáját.

Mesterséges éhínség Ukrajnában

Anna Allilujeva és Sztanyiszlav Redensz 1932-ben Harkovban élt, amikor az ukrajnai kormányoságok nagy részén és a Kubany-vidéken szörnyű éhínség söpört végig. A tragédia később az alsó és középsó Volga-vidékre, Észak-Kaukázusra, Dél-Uralra és Nyugat-Szibériára is átterjedt. Az emberveszteségekről ma is viták folynak. Megbízható adatok szerint azonban Ukrajnában legalább ötmillió, Kazahsztánban pedig közel másfélmillió ember pusztult el. Ez az éhínség nem pusztán természeti katasztrófa, a rossz termes vagy az aszály következménye volt, hanem a kolhozosítás érdekében gerjesztett, egész nemzeteket eltipró mesterséges genocídium eredménye.

Az éhínség hónapok alatt elérte a nagyobb településeket. Egy bécsi kiadónál 1935-ben e ritka fényképeket publikáló szemtanú, Ewald Ammende szerint Harkovban, Szovjer-Ukrajna akkori fővárosában a boltokból egyik napról a másikra eltűnt a kenyér.


Hiába gyülekeztek a végeláthatatlan sorok a bedeszkázott boltok előtt. Az éhezőknek gyakran annyi erejük sem volt, hogy elvánszorogjanak a kórházba, ahol kenyér híján legalább egy kis cukrozott tea jutott volna nekik.

Az éhezők gyakran latták, amint teherautók és lovasszánok a pályaudvarokra szállítják az „elrekvirált” gabonát. Onnan a privilegizált övezetnek nyilvánított Moszkvába és Leningrádba vagy külföldre vitték a szállítmányt. Sztálin mindent megtett, hogy a nyugat ne szerezzen tudomást az ártatlan milliók pusztulásáról. A szovjet propagandagépezer nagy szerepet szánt ebben a nyugati „társutasoknak”, akiket sorra elvittek az Ukrajnában létesített Patyomkin-falvakba, „Sehol sem ettem olyan jót, mint a Szovjetunióban tett utazásom alatt” – nyilatkozott G. B. Shaw, miközben a neki otthont adó moszkvai Metropol szálloda előtti parkból hajnaltájt a rendőrök rendre elszállították a hullákat.



A felvétel Sztálin dolgozószobájában készült, 1934 márciusában. Szovjet vezetők örülnek annak, hogy a lipcsei peren bátran viselkedő három bolgár kommunista, Georgi Dimitrov (1), Blagoi Popov (2) és Vaszil Tanev (3) kikerült Hitler és Göring karmai közül. Az elvtársaikat ünneplők között van Wilhelm Knorin (4) és Dmitrij Manuinszkij (5), a Komintern, a kommunista világpárt szovjet irányitói, valamint Molotov (6), Kujbisev (7), Ordzsonikidze (8), Sztálin, Vorosilov (9) és Kaganovics (10). Három év múlva Sztálin jóvoltából időközben a Komintern élére került Dimitrov jóváhagyásával Popov, Tanev és Knorin lakásába becsöngettek az NKVD emberei. Addigra Kujbisev és Ordzsonikidze tisztázatlan körülmények között távoztak az élők sorából.

Nem sokkal halála előtt a hadiipart irányító Ordzsonikidze (x) és Vorosilov (xx) részt vett egy Moszkva környéki bázison a Kurcsevszkij-féle ágyú bemutatóján. Halála után az általa irányított Nehézipari Népbiztosság szinte mindegyik vezetőjét és a nagyobb gyárak igazgatóit is a „nép ellenségének” nyilvánították. Majd letartóztatták és kivégezték őket.

Ordzsonikidze halálának valódi körülményeit Sztálin azonnal államtitoknak nyilvánítatta. Ezért a halott lakásán ezt a fényképet is csak megbízható fotós készíthette el, aki nem volt más, mint Molotov (1) testvére. A ravatalon fekvő halott könyökét könyvekkel támasztották alá, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki: a mellkasába golyó fúródott és nem szívroham végzett vele. A felvételen látható Zinaida Ordzsonikidze (2), Jezsov (3), Szátin, a fejgörccsel küszködő Zsdanov (4) furcsa fekete sállal a fején, Kaganovics (5), Mikojan (6) es Vorosilov (7).


A párizsi emigráns Illusztrirovannaja Rosszija című lap hasábjain A. Sarago festőművész útonálló rablónak és a felhőkarcoló formájú piramisát rabszolgáival építtető fáraónak ábrázolja Sztálint. A képaláírás a XIX. század neves orosz költője, Szemjon Nadszon gyakran idézett sora: „…és eljött az őrült, akinek alárendelődtünk.”

Sztálin születésének hetvenedik évfordulója alkalmából, 1949 decemberében megjelent a Magyar Posta bélyegsora Nagy Zoltán tervei alapján. Ebből az alkalomból indult első útjára a budapesti 70-es trolibusz is. A valóságban a diktátor, aki rejtélyes okból már fiatal korában meghamisította születésének évét és napját, akkor már hetvenkettedik évében járt.