1933. március 23-án Budapesten született. A forradalom előtt katona volt, majd Budapesten több ízben részt vett fegyveres biztosításban és harcban. Ezért 1957 novemberében letartóztatták, első fokon halálra ítélték. Százhúsz napig ült a halálos zárkában. A másodfokú bíróság az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. 1970-ben szabadult, 1974-től 1979-ig rendszerellenes izgatásért ismét börtönbe került. Később parképítő munkásként, fűtőként dolgozott. Jelenleg Komlón él, nyugdíjas.

A parancsnoka voltam egy rajnak. A Kossuth Lajos utcánál, amely Gödöllő–Isaszeg* felé vezetett, fegyverropogást hallottunk, jött egy orosz menetoszlop. Valakik rálőttek a ruszkikra, megindult a harc. Ahogy kiléptem az útra, tüzet kaptam, rámlőttek, visszaléptem, hasrafeküdtem a kerítés sarkánál, és vártam, hogy merre köpködnek. Lövöldöztek rájuk mások is, nagyon sokan. Mondtam is a kis Kőtelepinek, hogy pucoljon be a kiegre*, de nem tudott bemenni. Felment egy magaslati pontra, onnan pécézte őket kifele. Én távol voltam tőlük, úgy kétszáz méterre. Át akartam menni a híd alatt a kiegehez, hogy mi van, de megint rámlőttek az orosz katonák modern válltámaszos géppisztolyokkal. Nálunk meg csak 45-ös PPS-ek voltak. A hídnál megint rámlőttek. Nem szégyellem, én is adtam nekik. Ezért vontak aztán ítéletre, mert fegyveresen harcoltam a szovjet hadsereg ellen. „A Magyar Népköztársaság ellen irányuló fegyveres szervezkedésben való tevékeny részvétel, számbelileg meg nem állapítható gyilkossági kísérlet” miatt. Lőttem járműveken lévő katonákra, de a teherkocsiban lévő katonák is lőttek, mint a bolond óra. No, gondoltam, az anyátok, akárkik vagytok, én magyar katona vagyok, Magyarországon vagyok, ez a hazám! Nekem nem szabad lőni, de ők rám lőnek a saját hazámban? Pusztuljatok! 7,62-es dob­táras géppisztolyom volt, amelyet még az amerikaiak gyártottak, később kezdték gyártani az oroszok is. A védőburkolaton ott volt a sarló–kalapács. (…)

A halálos zárkából gyakran csak cigarettáért iratkoztunk fel az orvoshoz. Ott volt a zsebében a cigi, volt, hogy a sajátjából adott, volt, hogy a hozzátartozók kintről küldték be vele. Gyufánk nem volt, hogy gyújtunk rá? Volt a kübli*. Azon meg volt vakarózás. Téptünk az ingünkből egy kis rongydarabot. Kiszedtünk a szalmazsákból egy pici kócot, abba beleszórtuk a rozsdát, összesodortuk, utána beletettük a rongydarabba, azt is összesodortuk, keményre. Letettük, és a padlón elkezdtük dörzsölni. Addig dörzsöltük, amíg meg nem gyulladt, aztán rágyújtottunk. Kegyetlen világ volt az, nem lehet elmondani! (…)

1974 áprilisában megint letartóztattak, mert beszól­tam egy párttagnak, hogy ilyen slejmes csavargók züllesztették le 1956 előtt a magyar népi demokrácia államrendünket! Izgatásért feljelentettek, és lecsuktak. Kaptam négy évet, és foganatosították a visszamaradt huszonhét hónapomat, összevonva tizennyolc évet kaptam. 1979. november 21-én jöhettem csak ki.