1924. július 20-án Sarkadon született. A forradalom előtt országgyűlési képviselő, a katonai akadémia parancsnoka. A forradalom alatt Budapest egyik katonai vezetője, vezérkari tiszt. 1957-ben letartóztatták, börtönbüntetésre ítélték. Jelenleg Budapesten él, nyugdíjas.

Megállított engem valahol a Baross utca környékén egy kis fegyveres emberek*. Puska volt nála, de hiába volt a vállán, a tusája a földet érte. Úgy emlékszem, mintha egy bőrszoknyás kislány állt volna mellette. Hát mit akar ez a kisgyerek? Azt mondja, igazoljam magam. – Kisfiam, hogy jössz te ahhoz, hogy egy ezredes bácsit megállítsál és igazoltassál?! Micsoda vakmerőség ez?! – Azt mondja a gyerek: – Ne sokat szövegeljen, hanem igazolja magát! – És akkor meghúzta a vállán a puskát, hogy ezzel is növelje a tekintélyét. – És hogyha nem igazolom magam, mit csinálnál? Lelőnél? – kérdeztem. – Le hát! – mondja határozottan. – Fiam, téged az Isten is katonának teremtett. Hallottál-e a Rákóczi Katonai Középiskoláról? Oda kell neked menni. Hol van a te parancsnokod? – A Corvin közben – de azért lássam az igazolást! – Azt is megmutattam, de szállj föl ide a kocsira, vissza a parancsnokodhoz! – Mindenféle gondolkodás és félelem nélkül fölszállt. Úgy mentünk be a Corvin közbe. Iván Kovács László volt akkor a parancsnok. Tisztába akartam lenni azzal, hogy mi valójában az a Corvin köz. Vegyes érzéssel mentem be az oroszlánbarlangba. Aki tiszta szándékkal megy, azt nem érheti baj. Ami egy októndi elképzelés. Bent mondták is: – Nini, itt egy ávós, lőjük le! – Az összefegyveremi embereknek sötétzöld volt a sapkájuk, az ávéhásoknak és a határőröknek világoskék, a belső karhatalmistáknak kék. Ezt a sötétzöldet nem tudták hová tenni, ezért akartak lelőni. Szerencsére megfelelő hangnemben tudtam válaszolni nekik. Többször tapasztaltam, hogy a jó fellépésnek hihetetlen ereje van. Bemutatkoztam Iván Kovács Lászlónak, és elmondtam, hogy a kisöreggel milyen afférunk volt. – Te Laci – mondtam – ez felelőtlenség, hogy ilyen kisgyerekeket küldtök ki! Mit szóltál volna, ha most engem lelő ez a kisgyerek? Ekkora gyerekeknek nem szabad fegyvert adni! – Az volt elképzelésem, hogy a Corvin közben katonás rendet csinálok, akkor csak az őrszolgálatban lévőknél lesz fegyver. A többit beteszik az őrszobába a fegyvereket. Tehát nincs szabad embervadászat. Ez az elképzelésem, hogy ottan visszaállítják a rendnek és a fegyelemnek a mintaképét. Nem ez az eszeveszett dolog! Ez nem forradalom, ez semmi se! Akkor mondta nekem Iván Kovács László, hogy kommunista katonai bíróság előtt felelnem kell e dolgokért. Elát, mondanom sem kell, hogy ennek az egész önérzetem, a bennem mélyen megérett hit. Ilyen helyzetben, fiúkám, fölfájni a segítségemet, és ez rá a válasz.