1933. augusztus 21-én Budapesten született. A forradalom előtt a Néphadsereg Színházánál díszítő volt, majd fegyveresen részt vett a harcokban. A forradalom bukása után elítélték, 1962-ben szabadult. Később segédmunkásként dolgozott. Jelenleg Budapesten él, rokkantnyugdíjas.

Az ember fogott egy üres félliteres vagy literes boros, vagy sörösüveget. Azt egy benzinkútnál vagy kannából megtöltötte, vigyázva, hogy ne töltse teljesen tele. Bele kellett lógatni egy alkalmas textilcsíkot vagy valamilyen madzagot, és megvárni, amíg az megszívja magát benzinnel, ugyanúgy, mint amikor az ember lámpát gyújt. Az üveget le kellett dugaszolni, azért, hogy belülről gázosodjon, másrészt, ha meglendítem, nehogy kiloccsanjon. Fontos, hogy a koktélból legalább tíz centiméternyi rongy – mert általában azt használtunk, mivel madzag nem volt – lógjon ki, hogy az embernek legyen ideje elinalni. Meggyújtottam, a rongy tüzet fogott, és többé el nem aludt. Amikor égett, az ember egy gyönyörű szép lengő mozdulattal odatette, ahova akarta, ahova kellett. A harckocsinak a hátsó részén volt a két üzemanyag-tartálya. Fölötte volt a kipufogócső. Ha az ember földobta a palackot, hát ide esett, és itt égett. És a forró levegő, amit szívott be a motor, az berobbantotta az egészet. Voltaképpen a tüzet szívta be a motor. Belül meg kétoldalt vannak a lőszeresládák. Na most, ha ez belobbant, hát úgy, szétrobbant az egész. El lehet képzelni, mi maradt épségben belőle. Annyi idő alatt, ami alatt ez bekövetkezik, a bent ülők nem tudnak kijönni, azoknak annyi. (…)

„Zuglóban*, a Lumumba utcában, egy alacsonyabb házikó előtt álltak a gyerekek kártyázgatva a kapu előtt. Én mentem az utcán, amikor befordult a sarkon egy orosz tank. A tank a fedezetét legyőzve ráfordult a gyerekekre, megosztotta a közeget, a kölykök meg csak pislogtak, hogy porzik mellettük a járda. Erre behúzódtak a kapu alá. Na, gondoltam, ezeknek a gyerekeknek végük, ha a tank elfordítja a lövegét, akkor szétlövi a házat kapualjastul meg srácostul. A legidősebb gyerek is csak tizenhárom éves lehetett. Odáért a harckocsi velük egy vonalba, erre két kis kölyök a kapu alól kihúzott egy jókora darab vasgerendát, és egy alkalmas pillanatban kiléptek, és bevágták a gerendát a tank lánckerekei közé. A kerekek megakadtak, és mivel a tank még ment volna, de az egyik lánc leállt, így elkezdett pörögni körbe-körbe, egy helyben. A kissrácok meg nekiláttak őrülten lövöldözni. Mivel a gyerekek a holttérben voltak, így tudta megcsinálni az egyik, hogy belőtt a tank vezetőjének kémlelő ablakán. Fölcsapódott a tank teteje. Erre a parancsnokot is leszedték. Aztán elővettek egy köteg gránátot, és bedobták a fenti nyíláson át a harckocsiba. Ekkor már én is megszólaltam: – Gyerekek, söprés innen villámgyorsan haza, mert ha jön a következő, akkor az szétlövi a házat!