1940. március 23-án Székesfehérváron született. A forradalom előtt esztergályos tanuló, majd a Tűzoltó utcai fegyveres csoport tagja. Ezért 1957-ben letartóztatták, a bíróság tizenöt év börtönbüntetésre ítélte. 1969-ben szabadult, esztergályosként dolgozott. Jelenleg Eleken él, rokkantnyugdíjas.

Bementem a kollégiumba, nem történt semmi különleges. Reggel azonban, amikor munkába indultunk volna, a nevelők nem engedtek ki. Azt mondták, hogy lövöldöznek az utcán, tehát senki nem mehet ki. Huszonötödikén elindultunk cigarettát venni. A Nagykörúton az orosz harckocsik vonultak befelé, nagy lövöldözés kezdődött. A Kilián laktanya felől kilőttek egy páncélautót. Szétszóródtunk, kapualjakba, ide-oda próbáltunk elbújni. Volt, aki azt mondta, hogy Magyarországon az oroszok csak vaktölténnyel lőnek. Aztán az oroszok megfutamodtak, a kilőtt páncélautó meg ottmaradt. Amikor mi kimerészkedtünk, akkor láttunk egy erkélyen egy nagy lyukat. No, az volt a „vaktöltény”! nyoma. Közben égett a páncélautó, én is részt vettem az oltásában. Az asszonyok a szoknyájuk elejébe hozták a homokot. Utána a Baross utcába mentünk, egy magánlakásba. Itt több fiatal jött össze. Angyal Pistával* mentünk oda, ő mondta, hogy az oroszokon ellen fegyvert kell fogni, mert a diákok felvonultak, és az oroszok belőlük is lőttek. Én amúgy sem szíveltem az oroszokat. Visszataszító volt számomra, hogy még a sportban sem győzhette le magyar versenyző az oroszt. Hát ekkor alakult meg a Tűzoltó utcai Göndör-csoport. Hoztak néhány puskát, nekem is jutott egy „dióverő”. Angyal Pistát mindenki elfogadta vezetőnek, mert olyan hévvel beszélt, meg állandóan jött, ment, rohant, intézkedett. (…)

A Kossuth téri események után, mikor ott volt a cigaretta, három fiatal mondta, hát persze az ember ilyenkor — amikor odacsapódunk egy lövölde — idegesebben! Nézek föl, és az egyik ablakból tartják rám a fegyvert. Mutattam a pénzt, itt van! Akkor intettek, hogy rendben. (…)

Én voltam őrségben, látom ám, hogy egy egyenruhás társaság közepén jön Angyal Pista. Úgy nézett ki, mintha nem Angyal Pista kísérte volna őket — voltak vagy huszonöten-harmincan —, hanem azok fogták volna el Angyal Pistát! Bejöttek a Tűzoltó utcai garázsba. Azt mondta Pista, hogy ezek ávós sorkatonák, akik nála önként jelentkeztek, mert úgy érezték, hogy tőlünk védelmet kaphatnak. Pécsiek voltak, a parancsnokukkal jöttek fel, aki menet közben lelépett. Nem őriztük őket, mikor én benn voltam közöttük, leraktam a sarokba a géppisztolyt, úgy kártyáztunk, beszélgettünk. Aztán egy részük november negyedike után még a fegyveres harcban is részt vett a mi oldalunkon.