1945. március 18-án Budapesten született. A forradalom előtt általános iskolai tanuló, majd gyermekként a Corvin közben harcolt, könnyebben megsebesült. A forradalom után megúszta a számonkérést, később segédmunkásként, fűtőként dolgozott. Jelenleg Budapesten él, rokkantnyugdíjas.

1945 márciusában születtem. Tizenheten laktunk ’45-ös srácok a Drégely utcában. Rongylabdával futballoztunk délutánonként. Egyszer csak kitört a forradalom. Délután lehetett már, hat-hét óra tájban. Jöttek az emberek a Mester utcán, és kiabálták: – Kitört a forradalom, forradalom van! A kommunizmus megbukott, az ávósokat ki kell nyírni! – Így, szó szerint. – Az oroszokat ki kell zavarni a hazából, szabadságot Magyarországnak, függetlenséget! – Ment a tömeg a Körút felé. Abbahagytuk a focizást, és én meg a haverom elindultunk a Körút irányába. Végigmentünk a Mester utcán a tömeggel. A Mester utca sarkán, a húszas és harmincas villamos végállomásánál állt egy mentőautó. Körülötte nők, férfiak, fiatal srácok, fegyvert osztogattak. Volt ott gránát, géppisztoly, puska. Az egyik terhes nő ránk is szólt, hogy menjünk haza, gyerekek vagyunk, ne avatkozzunk bele, mert otthon kapunk a pofánkra. (…)

Mondtam az egyik haveromnak: – Gyere, menjünk el megnézni, hogy mi van a Körúton! – A Corvin mozinál álltunk meg. Az idősebb srácok ránk szóltak, menjünk a fenébe innen, mert itt nagy harcok vannak, bajunk eshet. Úgy tettünk, mintha elmennénk, tettünk egy kört, és visszamentünk. A mozi előcsarnokában egy ruhatári pulton rengeteg Bambis üveg* volt. Ittunk is belőlük. (…)

Néhány nappal később a padlásról leszedett színes üvegeket a mozi pincéjébe hordtuk tárolásra. Padlásgerendák, por, mindenféle limlomok. Arra lettünk figyelmesek, hogy a padlás szélén a cserép föl van szedve. A kiszélesedett csatornában öt-hat srác feküdt. Csak annyit mondtak: – Srácok, ha jönnek a ruszkik tankkal, dobjátok rájuk a benzines üvegeket, ott vannak a ruháskosárban! Mi tüzelünk. – Látjuk, jönnek a ruszkik a Petőfi hídról, jó svunggal, de amikor elérték a Tűzoltó utca sarka előtti házhoz, akkor lelassítottak. Forgott a torony. Úgy lőttek, mint az őrültek. Akkor az egyik srác elkiáltotta magát: Most! – Szinte egymást keresztezték az üvegek, és az Úristen tudja, hogy volt, de pontosan a levegőszívó torokhoz esett az egyik benzines üveg, éppen amit én dobtam le. A srácok abban a pillanatban rálőttek a harckocsira. Marha nagy robbanást hallottunk! Ki volt nyitva a torony ajtaja, és onnan is jött ki a láng, lehetett látni, ahogy a láng kicsap! Mindenki megégett, aki bent ült a harckocsiban.