1937. június 9-én Budapesten született. A forradalom előtt gépírónőként dolgozott, majd a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában fegyverrel harcolt. Ezért 1957 júliusában letartóztatták, első fokon halálra ítélték, mintegy kétszáz napot ült a halálos zárkában. Ítéletét a másodfokú tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1970-ben szabadult, később varrónőként dolgozott. Jelenleg Budapesten él, nyugdíjas.
Egy srác dolgozott a TMK-ban* Kalocsán, a Gyűjtőből hozták le, politikai volt ő is. 90-ben voltam a temetésén. Vele fidizem. A fidizés börtönszerelem. Levelezgettünk. Nagy volt a rizikó, kemény fegyelmi járt érte. Ivántól elég sok mindent megtudtam, ő többet érintkezett civilekkel a munkahelyén. Egyszer majdnem lebuktam egy levéllel, de szerencsére sikerült megmenteni egy hippisnél. Akkor írtam Ivánnak, hogy valamit ki kellene találni, mert majdnem lebuktam a levéllel. Ő írt meg nekem a vízírásos módszert, hogy írjuk ezzel a levelet. Bevezettem egy üres papírlapot, és ráhelyeztem egy kemény valamire. Arra tettem egy száraz papírt, és kemény ceruzával megírtam a levelet a szárazon. Az alsó vizes papíron szétnyomja a rostokat a kemény ceruza. Amikor megírtam, akkor a fölső papírt elvettem fölüle, összetéptem, és lehúztam a vécébe, az alsót meg megszárítottam. És ahogy megszáradt, a betűk eltűntek. Összehajtottam, zsebre vágtam, és vittem, amikor mentünk a varrodába. Aztán később mód nyílt arra, hogy eljuttassam Ivánhoz. Aztán átnevezték ezt a papírt, megint előjöttek a betűk. Ki lehet próbálni. (…)
Volt egy hatalmas nagy bukásom is vele. Amikor a zárkámban az őrök kipakolták az asztalt, én csodálkoztam a legjobban, hogy honnan tudták meg, hogy ennek az asztalnak mégis csak van fiókja. Kihúzták ki sem a fiókig. Mindent, mindent kivettek, azt hittem, a szívem szakad meg, fotófestéktől kezdve mindenem ott volt, amit Ivántól kaptam. Üzentem neki, hogy hallgasson, ne mondjon semmit. Azt mondtam a smasszernek, ezeket a sztaniolokat, azt mondtam, hogy amikor átmentem a TMK-ra, nem volt bent senki, és akkor loptam belőle, a kötényem alatt hoztam ki. Karácsonyfádísznek kellett, amit ebből a sztaniolpapírból akartunk elkészíteni. Erre kaptam hat hónap összkedvezmény-megvonást, és makacs tagadásért húsz nap szigorítottat. Ugyanezt megkapta Iván is. (…)
Pert indítottak ellenem, mert a smasszernek azt mondtam, hogy hazudik. Tényleg hazudott. Akkor azt mondta az ügyész, miért nem azt mondtam, hogy nincsen igaza. Hát nem mindegy, hogyan mondom? Megkezdődött a bírósági per, és nem tudott a bíró velem mit kezdeni, mert az életfogytra nem tudott mit adni. És akkor visszautalt a házba, hogy büntessenek meg ott. Elmentek a gyönyörű évek, elment a fiatalság. Nincs kárpótlás.