1927. május 2-án Berettyóújfaluban született. A forradalom alatt katonatisztként Csepelen nemzetőr, a helyi fegyveres harcok résztvevője. Ezért 1957 májusában letartóztatták, első fokon halálra ítélték, kilencvenkét napot ült a halálos zárkában. A másodfokú tárgyaláson ítéletét tíz év börtönbüntetésre változtatták. 1963-ban szabadult, később karbantartóként dolgozott. Jelenleg Budapesten él, nyugdíjas.

A csepeli Imre tér 25-én dugig volt emberekkel. Én is ott voltam, egyenruhában. Elkapott a harci láz, fölálltam és mondtam: – Polgártársak, alakítsunk egy bizottságot, és az a bizottság menjen át a pártházba, és követelje a fegyvereket! – Igaza van! – Vesztünkre nem beválasztottak ebbe a bizottságba? Egy Csumli nevezetű rendőrhadhagy volt a parancsnokunk, és vele tizenketten–tizenhárman bementünk a pártházba. Előadtuk, hogy a tömeg és a rendőrség követeli azoknak a fegyvereknek a kiadását, amelyeket ide behoztak az épületbe, amelyekkel innen lőttek ki előző nap az ablakból. A lövöldözés következtében egy gyerek meghalt. Kvarsai másodtitkár volt ott és egy katonaszázados. Közben odaszólok a tisztnek: – Hé, haver, hát a csillagot vedd le már a sapkádról, mert itt a tömeg nem jól nézi azt! – Volt ott egy cigarettatárca is, amelyiken rajta volt egy ötágú csillag. Mondtam: – Ha a sapkádról leszeded, erről is vedd le, mert ha meglátják, összetörik! És fogtam a tárcát, és mindenkit megkínáltam belőle, benne van a vádiratomban is. Na, mondtuk a másodtitkárnak, hogy a fegyvereket adják ki. Azt mondja erre Kvarsai, nincs fegyver. – Jó, akkor álljon ki az ablakba, jelentse be a tömegnek, hogy itt nincs fegyver! – Kiállt az ablakba. Mondja: – Munkatársak, bárki bejöhet szétnézhetnek, itt a pártházban nincs fegyver! – Hát bejött a tömeg, elkezdték keresni, és az egyik Szente gyerek lelőtte: – Munkatársak, itt vannak a fegyverek! – Lamberjával be volt vonva a fal, és ott voltak mögötte a fegyverek elrejtve. Erre az ablakból az egyik Szente gyerek kiáltott: – Munkatársak, itt vannak a fegyverek! – Most elképzelhető, mi volt akkor! Ezt a szerencsétlent köpték, ütötték, verték. Pedig mondtuk: – Ne bántsátok, gyerekek, bevisszük a rendőrségre, majd ott megkapja méltó büntetését! – De kaptunk mi is ütést eleget, messze van oda a rendőrség, körülbelül hat–hétszáz méterre. A tömeg meg zúgott! Akkor verték le a tanácsházról az ötágú csillagot is. Nagy nehezen bekísértük a rendőrségre Kvarsait, ott rendőri védelmet kapott, ahogy hallottam, este meg valahogy kicsempészték. Azért tisztelem, becsülöm ezt az embert, mert a tárgyalásomon a történetemhez nem tett hozzá semmit. Még köszönte is, hogy megmentettük, mert biztos, hogy agyonverte volna a tömeg, amiért hazudott. (…)

Többet kellett volna tenni. Jobban megszervezni, és mozgósítani az egész körzetet és főleg a hadsereget. Mert ha sok olyan kis egység lett volna, mint a miénk, és olyan kitartóan harcoltak volna, azt hiszem, hogy azt a hadsereget nem tudták volna szétverni. Akkor már Magyarország rég független lehetett volna. Szebb, boldogabb életet élhettünk volna.